Az Access folyamatosan minden részletével arra invitál, hogy rádöbbenj, teremted az életed: a nehézségeidet is, a betegségedet, az anyagi helyzetedet, mindent. A tanítás egy jó része nem ott kezdődik, hogy szájbarágós magyarázatokat kapsz, hanem ott, hogy olyan lépéseket kell megtenned, amik kihívást jelentenek. Például anyagilag. Gyakorlatilag azt „veszed meg”, hogy egyenrangú lehess a facilitátorral. Mivel ő nem valami nálad különb, nagy tudás birtokosa, hanem csak egy figyelmeztetés arra, hogy tudod, amit tudsz. Ha ezt a tudást te is vállalod magadtól, nincs szükséged facilitátorra. Tény, hogy a legtöbben inkább valami vélt tudásba kapaszkodnak, ahelyett hogy a valódit fedeznék fel, így azért mégis van szerepe a facilitátoroknak. De semelyik facilitátor nem megmentője senkinek. Az Access azokat invitálja valami nagyobbra, akik elindultak arra, hogy felfedezzék: mindent ők teremtenek. Sokan megakadnak az elején az árakon, aztán ha veszik az akadályt felfedezik, hogy mit tudnak teremteni. Ismerünk pár kispénzű pedagógust, aki elkezdte, és ma beutazzák a világot. Az általam időről időre megemlített Eliza, aki Lengyelországban nevel egyedül 3 gyereket, akikből egy down-kóros, beutazta a világot, mert megteremtette. Nincs olyan, aki ne tudná ezt megtenni. Olyan van, hogy valaki nem hajlandó és veszettül ragaszkodik a korlátaihoz. Amikor megpróbálsz rámutatni valakinek az erejére, aki ezt nem akarja, minden erejét arra fogja használni, hogy ellened harcoljon. Megpróbálja fenntartani a gyenge áldozat szerepét és téged kihasználó szemétnek állít be, ha rámutatsz, hogy képes megoldani az életének nehézségeit nélküled is.