Nőből vagyok,érdekel a szépség-egészség téma.Ezzel kapcsolatban rengeteget tanultam és tapasztaltam. Több, mint 20 éve rendszeresen görkorcsolyázom –időjárástól függően, ha esik, akkor sokat sétálok. Imádom az esőt, amikor tusolnak a fák és bokrok…utána megkönnyebbülnek, még a sóhajuk is látszik egy zápor után, milyen csodás érzés tisztának lenni. Amikor ott úszik a levegőben a víz illata, ennél csak az jobb, ha felhőszakadásban lehetőséged van fürdeni a Balatonban, mennyei érzés.
Hiszem, hogy úgy kell gondoskodni a testünkről, mint a legnagyobb értékünkről, a legféltettebb kincsünkről, amivel csak rendelkezünk. Ha fáj valamid, akkor az egy üzenet, hogy letértél az útról, állj meg és nézz magadba, tedd rendbe az életedet, szabadulj meg azoktól a dolgoktól, amiktől nem érzed jól magad, ezek lehetnek tárgya és lehetnek emberek. Szeretek egyedül lenni, jó társasága vagyok magamnak, talán ezért tartottam ki ennyi időn keresztül a görkorim mellet.
Megvannak a szokásos helyeim, erdő mellett, ahol időnként kinéznek az őzikék s a nyuszik kérdéssel a szemükben, mit keresek én náluk…,vagy a vízparton, ahol a hattyúk gyereksétáltatását háborgatom, emberekkel ritkán találkozom.
Hiszem és vallom, hogy minimális ételre és csak a legjobbra van szükségünk, fizikai szinten ezt csak én irányítom, mert a lelki “szemetet” sajnos én sem tudom kizárni az életemből.
Az én döntésem, hogy mit eszek, de azt, hogy mit látok, mit hallok, mit érzek, mit tapasztalok, mikor kivel találkozom “véletlenül”, a jelenben nincs hozzá közöm. Az érzések, a gondolatok bánthatnak és mérgezhetik a lelkem, ezért fontos, hogy fizikai síkon ne tegyem ezt. Amikor jól érzem magam, akkor minden gömbölyű, de amikor kibillen az ember, akkor megbillen ez a belső egyensúly.
Igyekszem olyan “táplálékkiegészítőkkel” és védelmi eszközökkel kompenzálni az életemben lévő kellemetlenségeket, hogy a lehető legkevesebb sérülés érjen.